A csecsemők, kezdetben még a világ összes hangját képesek produkálni. Fél és egy éves koruk között mindinkább a maga körül hallott hangok gyakorlása, utánzása kerül előtérbe, ami végül is az anyanyelv hangjainak rögzítését eredményezi. Ha ez a genetikailag programozott nyelvtanulást valami megzavarja, pl. nincs elég, vagy nem elég tiszta a beérkező inger, akkor a gyerek nem tiszta hangokat, inkább hangcsoportokat rögzít (pl. p-b egy hangként rögzülhet).

Egy éves kora után, egy kontextuális (helyzethez kötött) beszédtanuló programmal adott helyzetekhez kapcsolódó szavakat, mondatokat, szócsoportokat fog tanulni a gyerek. Ez a „beépített” beszédtanító program azt is lehetővé teszi a számára, hogy néhány ismétlés után az új szavakat megjegyezze és a megfelelő módon, többnyire helyesen, használja is őket. Hat éves korára a gyerekek szókincse 8-14 ezer szóra tehető.

Ezért ha a gyerek beszédhibás mielőbb ellenőrizni kell, hogy a bemenet, hallás- és beszédészlelés és/vagy a kimenet renyhe izomzat és/vagy beidegzési probléma áll a háttérben. 

Ha a gyereknek fáj a torka néhány napig próbálkozhatunk házi praktikákkal, de ha nem múlik, vagy rosszabbodik az állapota akkor elvisszük a szakértőhöz, vagyis megkérdezzük az orvost, hogy mi lehet a baj és mit kellene tennünk. Még az is előfordulhat, hogy az orvos azt mondja, hogy folytassuk a házi gyógymódot és adjunk egy kis vitamint is, mert nincs komoly baj.

A lelki élet bajai sok tekintetben hasonlóak a fizikai problémákhoz. Lehet, hogy pl. életkori sajátosságokról van szó, akkor kaphatunk pár jó tanácsot és megnyugodhatunk. Nagyon szomorú azonban, hogy a szülők sokszor várnak, sokáig várnak. Szenved a gyerek, a testvér, a család, és az egész életet a probléma határozza meg, és mégis azt mondják, hogy majd kinövi. Lehet, hogy így lesz, de nem fog nyomtalanul eltűnni, sem a gyerek életéből sem a gyerekkel való kapcsolatból.

Vegyünk egy orvosi példát ismét: ha egy kicsi luk van a fogunkon, nem nagy ügy betömni. Ha már súlyosabb gondjaink vannak azokra is van megoldás, lehet gyökérkezelést adni, koronát tenni a fogra, vagy protézist csináltatni. Azonban minél tovább várunk a lehetőségek egyre jobban szűkülnek, és egyre távolabb kerülünk az eredeti, természetes állapottól, amikor még minden fogunk meg volt.

Az élet folytonosan problémákat generál amivel, többnyire megbirkóznak az emberek. Azt azonban fontos észrevenni, ha valaki folyamatosan összeütközésben van a környezetével, ha nem tud megfelelő módon teljesíteni, nincs sikerélménye, ha tartósan rossz a hangulata vagy rosszul érzi magát a bőrében. Ilyenkor kell szakemberhez fordulni, akár gyerekről, akár felnőttről van szó. Minél koraibb a probléma felismerése, annál könnyebb és gyorsabb a segítség. 

Amikor a gyerek nem teljesít jól az iskolában, sok szülő azt gondolja, hogy a gyerek nem igyekszik eléggé. Lusta, trehány, nem akar erőfeszítést tenni. Ha összeszedné magát és odafigyelne, akkor minden rendben lenne, mert okos gyerek és akár kitűnő is lehetne.

Érdekes elképzelés, hiszen a felnőttek is naponta küszködnek azzal, hogy tudják, mikor mit kellene tenniük és még sem teszik. Ráadásul egy felnőtt még azzal is tisztában van, hogy bizonyos erőfeszítés mekkora haszonnal járna a számára. Ha olyan könnyű lenne azt csinálni, ami a helyes, akkor az emberek ideális súlyúak lennének, mindenki sportolna, több nyelven beszélne, és még sorolhatnám mi minden jót és hasznosat tennének a maguk, családjuk és jövőjük szempontjából. A gyereknek ebben az értelemben nincs motivációja, csak a szüleinek a tanárainak akar örömet szerezni, az ő dicséretüket akarja kiérdemelni. Szívesen tanul, ha a dolog érdekes, ha sikereket ér el, amit mások is elismernek és a szülei büszkék rá. Ugyanakkor biológiai programja arra is készteti, hogy amiben nincs sikere, abba ne fektessen túl sok energiát, mert ez a túlélés szempontjából nem túl hatékony stratégia.

A gyerekek nem rosszak, és nem „direkt” nem figyelnek, felejtik el a leckét, rontják el a számolást, írnak csúnyán stb. Persze, ilyen is van. Ez azonban könnyen megkülönböztethető attól, amikor a gyerek következetesen ugyanazokat a hibákat véti. Gyanakodjunk akkor, ha a gyerek néha „ha akar” akkor tud szépen olvasni, írni vagy számolni, de ez csak ritkán van, többnyire hibázik. Ilyenkor ne mondjuk, hogy nem akar, vagy nem figyel, hanem kérdezzünk meg a gyereket és figyeljünk arra, amit mond. A gyerekek sokszor elmondják mi a problémájuk, csak a szülők ezt felülbírálják. Pl. a hét éves Bencétől kérdezem, hogy szerinte miért kell vele olyan sokszor veszekedni: „Azért mert az anyu olyan gyorsan beszél, hogy nem értem mit mond, vagy nem tudom megjegyezni, és mindig azt mondja rossz vagyok, és kiabál.” Az édesanya pedig azért hozta Bencét a vizsgálatra, mert engedetlen, figyelmetlen. „A hallásával biztos nincs gond, mert ha azt suttogjuk, hogy csoki azt mindig meghallja.” – mondja az anyuka. Szerencse, hogy Bence magatartása megijesztette a szülőket, ezért kérték a vizsgálatát. Így még az iskolakezdés előtt kiderülhetett, hogy Bencének ugyan jó a füle (az érzékszervi felveszi az információt), de a felvett ingert nem tudja megfelelően feldolgozni. Valóban sokszor nem érti a rosszul artikuláló és hadarva beszélő anyukáját.

AZ AUDITÍV ÉSZLELÉS

Életünk tele van zajokkal, zörejekkel, neszekkel. Ezek gyakran előjelző vagy figyelmeztető értékkel is bírnak, ezért a felismerésnek, azonosításnak különös jelentősége van. Gondoljunk arra, hogy milyen félelmetes, ha ismeretlen helyen nem azonosítható hangokat hallunk.

Az auditív észlelés a következő részekből áll össze:

Alakállandóság: Például a porszívó, vagy az anyánk hangjának azonosítására való képesség.

Figura-háttér: Az adott zaj vagy hang, beszéd kiválása a háttérből pl. az apa utasításának a meghallása, miközben szól a TV.

Differenciálás: Két hang közötti különbség vagy azonosság felismerése (pl. lép vagy tép).

Tagolás: A mondat, a szó elmeire való felbontásának a képessége.

Téri helyzet: Tárgyak térben elfoglalt helyének meghatározása, a hang alapján, pl. a konyhában leesett egy pohár.

Irányok: A hangok térbeli azonosítása, az apa a hátam mögött telefonál.

Szerialitás: A hangok, zajok sor-sorozat sorrendjének azonosítása, reprodukciója. Például:  "kinyílt a fürdőszoba ajtó, zubog a víz, a testvérem fürdeni fog" szavak mondatba rendezése.

Transzformálás: A hangok vizuális ingerbe fordítása pl. írás.

A BESZÉDÉSZLELÉS

Az ingerfelvételt követő, és az ingerfeldolgozást megelőző fázis. Ebben a szakaszban leválasztjuk a hangot, hangcsoportot a háttérről, megítéljük, hogy fenyegető-e beazonosítjuk, hogy melyik irányból érkezett, milyen típusú, minőségű, magasságú (női, férfi, gyerek, vagy éppen állathang). Emberi beszéd esetén képesek vagyunk részekre is bontani, halljuk a különbséget kép-gép, a torzulást jigó-rigó, a hang hosszúságát hall-hal. A csecsemő erre a bonyolult észlelési teljesítményre még nem képes. Biológiai programja révén, azonban folyamatosan gyakorol és éppúgy, mint a többi területen (látás, téri tájékozódás stb.), az észlelése az iskoláskor kezdetére válik olyanná, mint a felnőtteké.

Azoknál a gyerekeknél, ahol a beszédfejlődésben fizikai korlátok (nagy orr mandula, gyakori megfázás és allergia) miatt a beszédészlelés fejlődése zavart, elsősorban a hangazonosítás terén mutatkozik a hiány. Ha a gyerek jó értelmi képességű és/vagy jó beszédkésztetésű, ez a hiány csak az iskolába kerülést követően fog kiderülni. Minél jobb képességei vannak az említett két területen, annál később, általában harmadikban, de legkésőbb hatodikban diagnosztizáljuk őket. Természetesen függ a terheléstől is, pl. kéttannyelvű iskola esetén korábban jelentkeznek a problémák. Súlyosabb beszédészlelési problémánál a gyerek lehet beszédhibás (amikor nem a hangképzéssel van a problémája), ilyenkor pont úgy ejti a szavakat, ahogy hallja őket. Ezeket a gyerekeket nem is lehet kijavítani, mert dühösen veszekednek, hogy ők pontosan ugyanazt mondják, amit mi, hiszen a hangok közötti különbséget nem hallják. Még súlyosabb esetben a gyerek megkésett beszédfejlődésű. Ezek a gyerekek három évesen még nem beszélnek, a mesére nem figyelnek, filmet nem néznek, gyerekekkel nem nagyon játszanak együtt, nem is beszélgetnek velük, és a felnőttek nekik szóló mondanivalóját sem hallgatják meg, igyekeznek a szemkontaktust is kerülni.

Ha a beszédet észleltük, akkor a következő szakaszban megkezdődik a feldolgozás. A kapott információt összevetjük az elvárásainkkal, emlékeinkkel, ismereteinkkel, értékeljük és eldöntjük, hogy mit kezdünk vele. Ez a beszédértés fázisa.

KÉPESSÉG

Az, az öröklötten magunkkal hozott lehetőség, ami gyakorlás révén készséggé alakítható. Pl. az embernek adott a képessége a biciklizéshez. A cápának lába nincs hozzá, a víziló túl nehéz hozzá, a csecsemőnek pedig a mozgásszabályozása nem elég érett hozzá. Ha minden feltétel adott, pl. a gyerek már három éves, akkor képessé válik arra, hogy megtanuljon triciklizni és 4-6 éves korára lesz az egyensúly érzékelése és idegrendszeri érettsége olyan szintű, hogy képessé válik a kétkerekű biciklizés megtanulására.

A képességek egymásra épülnek, pl. a hüvelykujj révén apró finom mozgások létrehozására, a nyelv révén fogalomalkotásra, gondolkodásunk révén összefüggések megfogalmazására vagyunk képesek stb. és ez a sokféle képesség együttesen teszi lehetővé, hogy valaki megtanuljon írni, majd kialakuljon az írás készsége.

KÉSZSÉG

Öröklött adottságaink révén, képesek vagyunk egy folyamat a végrehajtására, és ezt a folyamatot annyira begyakoroljuk, hogy a tudatosság kikapcsolásával, automatikusan meg tudjuk tenni. Ilyen a járás, a beszéd, az úszás, az autóvezetés, az olvasás, az írás stb. Az automatizálást sok gyakorlás előzi meg. A hangsúly az automatizmuson van. Mindenki ismeri azt az érzést, amikor elkezdünk valamit tanulni (autóvezetés, tánc, szörf, nyelv stb.). Eleinte nagyon nagy figyelemre van szükségünk, és hamar kimerülünk, minden idegszálunkat megfeszítve próbáljuk felidézni tanárunk szavait, eddigi ismereteinket, és feszülten koncentrálunk mozgásunkra, sokszor azt sem tudjuk, hol a kezünk, hol a lábunk, ha meg arra figyelünk, akkor meg nem látunk magunk körül semmit.

Pl. Mindenki látott már kisgyereket, aki ollóval tanul vágni, nem csak a kezével dolgozik, de a lábát is megfeszíti, a nyelvét is kidugja és tekeri a vágás irányába. Az akcióhoz tartozó mozgássor még nem tisztult le, a nagy koncentráció a teljesítményre, az egész agykérget mozgósítja.

Eleinte úgy érezzük, hogy képtelenség ennyi mindenre odafigyelni. A gyakorlás során azt vesszük észre, ahogy egyre simábban mennek a dolgok, hogy egyre többet bírunk és egyre kevésbé fáradunk el. Ennek az, az oka, hogy a készségszint alakulásával, a kognitív funkciókat végző kérgi tevékenység (emlékezés, gondolkodás stb.) csökken, a motoros pályák bejáratódnak. Az automatizmus azt jelenti, hogy egy kéreg alatti vezérlő központ jön létre, ami az adott készséget vezényli. Ha ennek folyamatát valami megzavarja, akkor a tudat ismét bekapcsol, és figyelmünket a problémára irányítva elemezzük, kiértékeljük a helyzetet, testrészeink helyzetét, állapotát és döntést hozunk, a cselekvés módosítására, esetleg leállítására.

Megjegyzem, hogy a készség fejlődésnek van egy olyan szakasza, amelyről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Amikor már automatizálódott a cselekvés, elégedettséget érzünk, magabiztossá válunk, és figyelmünk lankad. Ilyenkor történnek a balesetek, csúszós úton is gyorsan megyünk, a szörffel viharos szélben is kimegyünk, friss nyelvvizsgánkkal tolmácsolást vállalunk stb. Az ekkor kapott lecke az, ami az optimális figyelmet és veszélyérzetet beállítja. Utána mondhatjuk, hogy valóban jól csináljuk.

Tovább:http://fimota.hu/

A világot érzékeljük. Az érzékelés az érzékszerveken keresztül történik. Az érzékszervek fizikai ingert vesznek föl, pl. a hang esetében a hanghullám éri el a fület, a szem a fényre reagál, stb. Az agy pedig, elvégzi az ingerfeldolgozást: emlékezik, összehasonlít, asszociál, következtet stb. Az inger fölvétele és feldolgozása között, történik az a folyamat, amit észlelésnek nevezünk. A fizikai inger átfordítása idegi ingerbe, vagyis a tudat és gondolkodás (a kognitív műveletek) számára, feldolgozható formába.

Ahogy a gyerek nő nemcsak gyakorlottabb lesz az ingerátfordításban, de az agyban rögzített pályák olyan szinten automatizálódnak, hogy egy adott helyzetben már előkészítik a megfelelő inger felvételét. Ezért van az, hogy sokszor meg vagyunk győződve arról, hogy hallottunk vagy láttunk valamit, amiről mindenki állítja, hogy nem volt. Ezek miatt az automatizmusok miatt van az is, hogy ha valamit vagy valakit ismerünk, akkor nehéz rá új szemmel nézni.

Pl. ha valakinek nagyon alacsony az önbizalma, akkor minden helyzetben ki fogja szúrni, ha valaki összenevet, összesúg a másikkal és azonnal magára fogja vonatkoztatni, hogy rajta nevetnek vagy kibeszélik a háta mögött. Hasonlóképpen, ha nem vagyunk jóban a szomszédunkkal és udvariatlan embernek gondoljuk, akkor nem vesszük észre, hogy ma reggel udvariasan köszönt, inkább arra hajlunk, hogy biztos észre se vette, hogy mi jöttünk szembe.

A gyerekek észlelésének intenzív fejlődési szakasza az óvodás korra esik. 6-7 éves korra válik az észlelésük olyanná, mint a felnőtteké. Többek között ezért is ebben az életkorban kezdik az iskolát. Úgy is fogalmazhatunk, hogy erre az időre képes a gyerek olyan torzítottan látni a világot, ahogy az, az emberi élethez szükséges. Aki járt már tudomány múzeumban az láthatott sok példát arra, hogy a világot mennyire nem aszerint észleljük, ahogy az érzékszerveink felveszik az ingereket.

Pl. a gyereknek meg kell tanulnia, hogy mekkora a labdája és fel kell ismernie akkor is, ha messze van tőle, sőt még félhomályban is tudnia kell, hogy az egy piros pöttyös labda. Pedig ha messze van a labda, akkor a retinára sokkal kisebb kép vetül és félhomályban a színe is inkább szürkés.

Az észlelés, tehát a felvett inger nagyon gyors, automatikus, biológiailag értelmes osztályozása és feldolgozása.

Pl. amikor a hanghullám eléri a fület, szinte azonnal tudjuk, hogy emberi szót hallunk-e, vagy kutyaugatást. Megfelelő hangerősség mellett, emberi szó esetén, azt is felismerjük, hogy az anyanyelvünkön szóltak-e, sőt még azt is megítéljük, hogy fenyegető-e. 

A diszlexiát az információ feldolgozási zavaraként is meghatározhatjuk.

Az információ feldolgozásának három összetevője van:

1. Bemenet: hallás, látás, tapintás és mozgás
2. Feldolgozás: memória, megértés, szervezés, értelmezés
3. Kimenet: hangos olvasás, beszéd, írás

A diagnózis felállításához mind a három szintet vizsgálni kell. Jelenleg nincs egyetlen teszt sem, melynek eredménye a konkrét diagnózis lenne, ezért fontos, hogy szakemberhez forduljunk, aki képes komplexen látni és diagnosztizálni a problémát.

Szülőként akkor érdemes elkezdeni a diszlexia lehetőségével foglalkozni, ha a gyerek otthoni tanulása során azt tapasztalja, hogy ismételten ugyanazokat a hibákat követi el. Ilyenkor kérjen tanácsot, vagy vizsgálatot egy szakembertől és ne próbálja elhessegetni a problémát azzal, hogy csak azért téveszt, mert nem figyel, nem érdekli, vagy nem akarja csinálni. Sok gyerek emiatt a „feltételezett rosszaság” miatt kénytelen évekig kínlódni és a megaláztatások, kudarcok sorozatát elszenvedni, mielőtt diagnosztizálva lesz.

Ha az alább felsorolt jellemzők közül rendszeresen, többet is megfigyel a gyereknél, akkor feltétlenül kérjen tanácsot szakembertől.

OLVASÁS

1. Lassan olvas, sok hibával.
2. A kettős mássalhangzók betűinek sorrendjét nehezen jegyzi meg.
3. A szavak betűit nem a megfelelő sorrendben olvassa, felcseréli.
4. Betold, vagy kihagy betűket.
5. Visszafelé olvassa a szavakat.
6. Egy szón belül a szótagokat felcseréli.
7. A hosszabb vagy ismeretlen szavakat nehezen olvassa ki.
8. Hasonló értelmű szót mond pl. a leírt „épület” szó helyett „ház”-at mond.
9. Nehézsége van a rímekkel, nehezen jegyzi meg, nem tud a sorrendre emlékezni, nehezen talál rímet egy szóra.
10. Összekeveri a hasonló hangzású szavakat pl. kaland, kalap.
11. Elveszti a sort, máshol folytatja az olvasást.
12. Leköti az olvasás, nem figyel a szöveg értelmére.
13. Nem szeret olvasni, küzd ellene.
14. Keveri az ékezetes hangokat, nem rakja ki az ékezeteket.
15. Nem tudja a szavakat hangokra bontani, vagy rossz sorrendben mondja a hangokat.
16. Összekeveri a zöngés, zöngétlen hangokat, vagy a hasonló hangzásúakat.
17. Hibásan olvassa a ragokat.
18. Kihagyja a névelőket

ÍRÁS

1. Kiegyensúlyozatlan, rendetlen írás.
2. Vegyes betű használat.
3. Lassú írás.
4. Ellenállás az írással szemben.
5. Szokatlan ceruzafogás, testtartás, papírtartás.
6. A szavak hibás tagolása.
7. A rövid hosszú hangok tévesztése.
8. A hasonló hangzású betűk keverése.

A hatékony fejlesztés alapja a pontos diagnózis. A Fimota Központban foglalkozunk a tanulási zavarok, így a diszlexia diagnosztizálásával és terápiájával is. Az alapos kivizsgálást követően egy részletes fejlesztési tervet dolgozunk ki a gyerek számára, melynek teljesülését rendszeres kontroll vizsgálatokkal ellenőrizzük. Tovább: http://fimota.hu/

A diszlexia azt jelenti, hogy valaki nem tud az életkora, és intelligenciája alapján elvárható szinten olvasni.

Az olvasástanulás első lépése, hogy a látott betűket a megfelelő hanggal össze kell kapcsolni majd ezt a betű-hang kapcsolatot addig kell gyakorolni, míg a kapcsolat automatizálódik.

Az olvasástechnika kialakulása során a szövegértés is folyamatosan fejlődik, de nem mindig alakulnak együtt. Azoknak, akik nagy erőfeszítést kénytelenek tenni a betű-hang kapcsolat elsajátítására, nem jut már kapacitásuk a szavak értelmének és még kevésbé a mondat értelmének a követésére. Ezért a két folyamat elszakad egymástól. Gyakran diagnosztizálunk hosszú fejlesztésben részt vett gyerekeket, akiknél az olvasástechnika már megfelelő, de a szövegértéssel komoly bajok vannak még.

Vegyük például azt az okos ötödikes gyereket, aki harmadikos szinten olvas. Vagyis értelme és kora alapján, akár a Kőszívű ember fiait is olvashatná, de nem fogja, mert az aránytalanul nagy erőfeszítést kívánna tőle. Hiszen az olvasás öröme, a cselekmény izgalma helyett, az olvasás lassú, nagy koncentrációt kívánó, kellemetlen munkáját kell elvégeznie, ami után még valahogy ki kell bogarászni a szöveg értelmét is. Ebben az esetben egészséges reakciónak tűnik, ha a gyerek menekül az ilyen típusú feladatoktól.

A diszlexia a helyesírás zavarával is jár. Ugyanis az írás a betű-hang kapcsolat fordítottja, azaz a hangok betűkké alakítása.

A diszlexiának számos oka lehet és az okok számossága és súlyossága szerint az olvasászavara nagyon változatos képet mutat.

A hatékony fejlesztés alapja a pontos diagnózis. A Fimota Központban foglalkozunk a tanulási zavarok, így a diszlexia diagnosztizálásával és terápiájával is. Az alapos kivizsgálást követően egy részletes fejlesztési tervet dolgozunk ki a gyerek számára, melynek teljesülését rendszeres kontroll vizsgálatokkal ellenőrizzük. Tovább: http://fimota.hu/

A bejegyzés itt folytatódik a 2. résszel.

Zavart. Hétköznapi értelemben, ha azt mondjuk, hogy „disz-es gyerek”, akkor jellemzően három dologra gondolunk:

1. diszlexiások (olvasási nehézséggel küszködők),
2. diszgráfiások (írás nehézséggel küszködők),
3. diszkalkuliások (számolási nehézséggel küszködők).

Ők a készséghiányuk, vagy részképességzavaruk miatt speciális tanulási nehézséggel küszködnek, ami az olvasás-írás-számolás, vagy mindhárom együttes zavarában mutatkozik meg (ez utóbbit kevert tanulási problémának nevezzük).

Ebben a blogban szeretnénk tisztázni ezeket a fogalmakat, és szeretnénk a szülőknek fejlesztési lehetőségeket ajánlani.

Blogunk szerzői pszichológusok, fejlesztőpedagógusok és drámapedagógusok. Rólunk részletesebben itt tájékozódhat: http://fimota.hu/index.php/munkatarsak