A csecsemők, kezdetben még a világ összes hangját képesek produkálni. Fél és egy éves koruk között mindinkább a maga körül hallott hangok gyakorlása, utánzása kerül előtérbe, ami végül is az anyanyelv hangjainak rögzítését eredményezi. Ha ez a genetikailag programozott nyelvtanulást valami megzavarja, pl. nincs elég, vagy nem elég tiszta a beérkező inger, akkor a gyerek nem tiszta hangokat, inkább hangcsoportokat rögzít (pl. p-b egy hangként rögzülhet).
Egy éves kora után, egy kontextuális (helyzethez kötött) beszédtanuló programmal adott helyzetekhez kapcsolódó szavakat, mondatokat, szócsoportokat fog tanulni a gyerek. Ez a „beépített” beszédtanító program azt is lehetővé teszi a számára, hogy néhány ismétlés után az új szavakat megjegyezze és a megfelelő módon, többnyire helyesen, használja is őket. Hat éves korára a gyerekek szókincse 8-14 ezer szóra tehető.
Ezért ha a gyerek beszédhibás mielőbb ellenőrizni kell, hogy a bemenet, hallás- és beszédészlelés és/vagy a kimenet renyhe izomzat és/vagy beidegzési probléma áll a háttérben.
