A világot érzékeljük. Az érzékelés az érzékszerveken keresztül történik. Az érzékszervek fizikai ingert vesznek föl, pl. a hang esetében a hanghullám éri el a fület, a szem a fényre reagál, stb. Az agy pedig, elvégzi az ingerfeldolgozást: emlékezik, összehasonlít, asszociál, következtet stb. Az inger fölvétele és feldolgozása között, történik az a folyamat, amit észlelésnek nevezünk. A fizikai inger átfordítása idegi ingerbe, vagyis a tudat és gondolkodás (a kognitív műveletek) számára, feldolgozható formába.
Ahogy a gyerek nő nemcsak gyakorlottabb lesz az ingerátfordításban, de az agyban rögzített pályák olyan szinten automatizálódnak, hogy egy adott helyzetben már előkészítik a megfelelő inger felvételét. Ezért van az, hogy sokszor meg vagyunk győződve arról, hogy hallottunk vagy láttunk valamit, amiről mindenki állítja, hogy nem volt. Ezek miatt az automatizmusok miatt van az is, hogy ha valamit vagy valakit ismerünk, akkor nehéz rá új szemmel nézni.
Pl. ha valakinek nagyon alacsony az önbizalma, akkor minden helyzetben ki fogja szúrni, ha valaki összenevet, összesúg a másikkal és azonnal magára fogja vonatkoztatni, hogy rajta nevetnek vagy kibeszélik a háta mögött. Hasonlóképpen, ha nem vagyunk jóban a szomszédunkkal és udvariatlan embernek gondoljuk, akkor nem vesszük észre, hogy ma reggel udvariasan köszönt, inkább arra hajlunk, hogy biztos észre se vette, hogy mi jöttünk szembe.
A gyerekek észlelésének intenzív fejlődési szakasza az óvodás korra esik. 6-7 éves korra válik az észlelésük olyanná, mint a felnőtteké. Többek között ezért is ebben az életkorban kezdik az iskolát. Úgy is fogalmazhatunk, hogy erre az időre képes a gyerek olyan torzítottan látni a világot, ahogy az, az emberi élethez szükséges. Aki járt már tudomány múzeumban az láthatott sok példát arra, hogy a világot mennyire nem aszerint észleljük, ahogy az érzékszerveink felveszik az ingereket.
Pl. a gyereknek meg kell tanulnia, hogy mekkora a labdája és fel kell ismernie akkor is, ha messze van tőle, sőt még félhomályban is tudnia kell, hogy az egy piros pöttyös labda. Pedig ha messze van a labda, akkor a retinára sokkal kisebb kép vetül és félhomályban a színe is inkább szürkés.
Az észlelés, tehát a felvett inger nagyon gyors, automatikus, biológiailag értelmes osztályozása és feldolgozása.
Pl. amikor a hanghullám eléri a fület, szinte azonnal tudjuk, hogy emberi szót hallunk-e, vagy kutyaugatást. Megfelelő hangerősség mellett, emberi szó esetén, azt is felismerjük, hogy az anyanyelvünkön szóltak-e, sőt még azt is megítéljük, hogy fenyegető-e.
