KÉPESSÉG
Az, az öröklötten magunkkal hozott lehetőség, ami gyakorlás révén készséggé alakítható. Pl. az embernek adott a képessége a biciklizéshez. A cápának lába nincs hozzá, a víziló túl nehéz hozzá, a csecsemőnek pedig a mozgásszabályozása nem elég érett hozzá. Ha minden feltétel adott, pl. a gyerek már három éves, akkor képessé válik arra, hogy megtanuljon triciklizni és 4-6 éves korára lesz az egyensúly érzékelése és idegrendszeri érettsége olyan szintű, hogy képessé válik a kétkerekű biciklizés megtanulására.
A képességek egymásra épülnek, pl. a hüvelykujj révén apró finom mozgások létrehozására, a nyelv révén fogalomalkotásra, gondolkodásunk révén összefüggések megfogalmazására vagyunk képesek stb. és ez a sokféle képesség együttesen teszi lehetővé, hogy valaki megtanuljon írni, majd kialakuljon az írás készsége.
KÉSZSÉG
Öröklött adottságaink révén, képesek vagyunk egy folyamat a végrehajtására, és ezt a folyamatot annyira begyakoroljuk, hogy a tudatosság kikapcsolásával, automatikusan meg tudjuk tenni. Ilyen a járás, a beszéd, az úszás, az autóvezetés, az olvasás, az írás stb. Az automatizálást sok gyakorlás előzi meg. A hangsúly az automatizmuson van. Mindenki ismeri azt az érzést, amikor elkezdünk valamit tanulni (autóvezetés, tánc, szörf, nyelv stb.). Eleinte nagyon nagy figyelemre van szükségünk, és hamar kimerülünk, minden idegszálunkat megfeszítve próbáljuk felidézni tanárunk szavait, eddigi ismereteinket, és feszülten koncentrálunk mozgásunkra, sokszor azt sem tudjuk, hol a kezünk, hol a lábunk, ha meg arra figyelünk, akkor meg nem látunk magunk körül semmit.
Pl. Mindenki látott már kisgyereket, aki ollóval tanul vágni, nem csak a kezével dolgozik, de a lábát is megfeszíti, a nyelvét is kidugja és tekeri a vágás irányába. Az akcióhoz tartozó mozgássor még nem tisztult le, a nagy koncentráció a teljesítményre, az egész agykérget mozgósítja.
Eleinte úgy érezzük, hogy képtelenség ennyi mindenre odafigyelni. A gyakorlás során azt vesszük észre, ahogy egyre simábban mennek a dolgok, hogy egyre többet bírunk és egyre kevésbé fáradunk el. Ennek az, az oka, hogy a készségszint alakulásával, a kognitív funkciókat végző kérgi tevékenység (emlékezés, gondolkodás stb.) csökken, a motoros pályák bejáratódnak. Az automatizmus azt jelenti, hogy egy kéreg alatti vezérlő központ jön létre, ami az adott készséget vezényli. Ha ennek folyamatát valami megzavarja, akkor a tudat ismét bekapcsol, és figyelmünket a problémára irányítva elemezzük, kiértékeljük a helyzetet, testrészeink helyzetét, állapotát és döntést hozunk, a cselekvés módosítására, esetleg leállítására.
Megjegyzem, hogy a készség fejlődésnek van egy olyan szakasza, amelyről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Amikor már automatizálódott a cselekvés, elégedettséget érzünk, magabiztossá válunk, és figyelmünk lankad. Ilyenkor történnek a balesetek, csúszós úton is gyorsan megyünk, a szörffel viharos szélben is kimegyünk, friss nyelvvizsgánkkal tolmácsolást vállalunk stb. Az ekkor kapott lecke az, ami az optimális figyelmet és veszélyérzetet beállítja. Utána mondhatjuk, hogy valóban jól csináljuk.
Tovább:http://fimota.hu/
